Modern Life

A cselédlépcső fokai avagy a rafting nem feltétlen evezés!

Vadvizes tekintetben Costa Rica világelső…is lehetne, bár ezt a kifejezést, egy kis fenntartással kezelem, mert ez halottam Pucon/Chile viszonylatban is, no meg Ausztria vadvizeinek tekintetében, és sok más helyen is. Kétség kívül az ország nagyban bővelkedik vadvizekben. Az erre vonatkozó néhány tapasztalást és remélhetőleg segédletként is használható ismeretet az alábbiakban kívánom elétek tárni, eszembe jutásuk szabad sorrendjében válogatott bekezdések formájában. Természetesen a leírásom nem teljes és saját tapasztalataimon alapszik. Pontos folyóleírásokat az alábbi sorokban szereplő Chasing Jaguarsban találtok bár az is már 2003-as kiadású, sok minden változott azóta. Ami itt felvonul mind-mind a testem, lelkem által tapasztalt dolog. Én eképp láttam így éltem, meg uh nekem costa rica vadízi világa vagy a rios tropicales olyan amilyennek itt leírom.

A legjobban használható vadvizes könyv vagy leírás egy amerikai evezős Lee Eudy tollából származik. The Chasing Jaguars avagy „a jaguárok útján”, felettébb magasztos címet viseli.

Állítólag ebből a könyvből csak kettő darab elérhető Turrialbában az egyik a vadvizes találkozóhelynek számító hotel interamericanóban van, közkincsként téve szabad használatra. A másik pedig egy fénymásolat formájában Krajcsó Peti tulajdonában, aki minden bizonnyal a rendelkezésére bocsájtja a kalandvágyó evezősöknek a könyvet, amely angol nyelvű részletes leírásokat tartalmaz a folyók tekintetében minden témára kiterjedően.

A kiadvány olyan mélységekben boncolgatja az evezést, hogy még az adott városokban transzferre felkérhető magánszemélyek elérhetőségeit is tartalmazza.

Tehát ezt a könyvet lehet az egyetlen és legjobban használható kézikönyvnek tekinteni costa rica vadvizeinek viszonylatában. Valószínűleg a netről is meg lehet szerezni, letölteni vagy esetleg megvásárolni valamely külhoni kereskedelmi portálon keresztül. Mindenesetre Krajcsó Petinek megvan, uh kölcsönkérni a legegyszerűbb. Autentikus forrás lehet még ugye a helyiek száj és szószedete, de miért ne forgassunk a kezünkben egy kifejezetten erre a célra szakosodott könyvet, nem pedig drága időnket vesztegetve a nyomorult dolláréhes helyiek rémtörténeteire és fantazmagóriáira. A folyókról ebben a részben nem fogok írni, miért is tenném, megteszi ezt helyettem a Chasing Jaguars no meg vannak nálam sokkal tapasztaltabb magyar evezősök is a környéket tekintve. Írok azonban más érdekesebb, de nem szembetűnő dolgokról az evezéssel kapcsolatban, ami engem jobban megfogott.

A felszerelésről amit hozni érdemes: Az alapvető különbség hogy a Costa Ricai vizek hőmérséklete nagyban eltér az európai folyókétól. Valamint a víznyomás és mennyiség, de ezen nem feltétlenül a felszerelés segít. No meg egy bizonyos víznyomás vagy mennyiség felett mindegy hogy milyen hajóval evezel.

Vegyük sorra a szükséges felszereléseket a fejünk búbjától a lábunk ujjáig.

Ha már a fejünk búbja, sisak mindenképp kell, mert ugye a folyókban itt is vannak kövek, sziklák. Mentőmellény és spricó is alapfeltétel, mint mindenhol másutt ilyen tekintetben.

Amit érdemes otthon hagyni az a szárazruha, száraznadrág és komolyabb neoprén cuccok.. Aki nem kedveli a szottyos érzést vagy egy kicsit fázósabb az átlagnál, az hozhat egy könnyű hosszú ujjú evezős dzsekit, de sokat nem fogja használni. A hőmérséklet egyenletes, ha kisüt a nap, akkor csak felfelé emelkedik, eső vagy borult idő esetén pedig marad kb 25 celsius körül. Aláöltözők tekintetében két darab, rövid ujjú, szőrös lycra vagy polár elegendő. Azért kettő, hogy legyen váltás. A felszerelések száradása igencsak hosszú időt vesz igénybe a napsütéses órák ellenére is, mert a páratartalom igen magas.

A hosszú cuccok itt is mellőzendőek, vagy ha mégis akkor egy több funkciós HéliHánzen is megteszi.

Ezt használhatod egy hűvösebb napon is akár egy túrán vagy egy evezés alkalmával. Nadrág ügyileg egy beach sort bőven elegendő. Végre létjogosultságának teljességében viselhetünk rövidnadrágot az evezések alkalmával. Mert valljuk meg őszintén: azért egy hosszú szárú, kantáros aramid betétes Long Jhon nadrágon igen komikusan hat a tacskós (tesco) hibiszkuszmintás stuff.

El ne feledjétek a lapátot és a légzsákokat. Ha valaki igényli, alap mentőstafírung, illetve dobózsák még jól jöhet.

A felszerelések befejeztével szót kell ejteni a cipőkről is, amelyet, a folyóparti köveket és beszállók minőségét figyelembe véve egy erős talpú, neoprén cipőben vagy komolyabb szandálban (keen) határoznék meg. A lokálok idióták, abban eveznek, amit otthon a sufniban találnak. Flip-flop ban, szörfcipőben, vagy akár mezítláb is. Tapasztalásom, hogy a jó cipő nagy biztonság, ezért érdemes hozni rendes lábbelit. A szandálok negatívuma abban rejlik, hogy nem minden kajakba férnek bele ezért egy komfortjavító neoprén zokni egy rodeó hajóban igen nagy és kellemes szolgálatot tehet.

Hoszabb dzsungelbéli expediciók során hasznos kiegészítők lehetnek a következő dolgok.

Egy légzsákként is használható szárazzsák az élelmiszereknek és szárazságot igénylő dolgoknak. Egy kis méretű függőágy (www.tickettothemoon.com). Autótakaró ponyva vagy erős háztartási fólia az eső ellen. 20 méter lavinazsinór, bármit bárhova kikötni. Ponyvát, függőágyat felszerelést, kaját a fákra. Fejlámpa, dzsungelvágó machete (helyben érdemes venni). Igényeseknek szúnyogháló, igényteleknek rovarriasztó. Kacsaszalag,.esetleg egy multi szerszám, ha bármilyen barkácsolási munkálat adódik. Jól jöhet még egy kulacs az ivóvíznek, mert itt a folyók nem igazán ivóvíz minőségűek mint ahogy azt a jó öreg socán megszokhattuk, és az evezések időtartama is szakasztól függően 2 szer 3 szor hosszabbra nyúlik mint kedvenc európai desztinációinkon.

Fotózásról: Komolyabb gépüket féltő fotósok előszeretettel használnak vizes esős környezetben esernyőt.

Igen hasznos lehet a kajak elülső elválasztó habfalához rögzítve, tökéletes társ a száraz fotókhoz. Ugyancsak helyben érdemes vásárolni, mert ára töredéke az otthoninak és számtalan méret van belőle. Jómagam az átlátszót preferálom, mert az a fényt sem fogja meg nagyon. A fények a túrákon általában jók, bár sokszor borult esős, szürkés az idő, de normál fényerejű objektívek akár kitben kapható, alap objektívek is megteszik a maguk módján. Jómagam egy 70-300-as kölcsön tamront használok (köszi Ricsi) amit már egy kissé nehézkes kitartani bemozdulás nélkül de ezt egy kis helyet foglaló monopoddal (egylábú állvány) kiküszöbölhetjük. Szűrők esetében nekem a jól bevált cirkulációs polárszűrő van a lencse előtt a nagyobb kontrasztosító hatás miatt. Mindannak ellenére, hogy ez elvesz a fényerőből jól használható. A gép védelme peliláda mint általában. Az 1200-es vagy 1300-as méret már elegendő és a hajóban is elfér. A stafírung szárazon tartáshoz jól jön még egy mikro szálas törlőkendő is, amit sokan sporttörölközőnek is ismernek. Előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy nedvesen is felszív jelentős mennyiségű vizet és azt nem ereszti magából, tehát ha a gép mellett tartjuk, akkor sem lesz csatakos minden.

Az alap személyes cuccok mellé javasolt hajót hozni, hiszen a bérlés napi 15-20 amerikai dollárban van megállapítva, ami igencsak az amerikai pénztárcákhoz van szabva. Tehát érdemes hajót hozni, persze ez magával vonja a reptéri esetleges huzavonát, és a repjegy megvásárlásakor nagyobb odafigyelést igényel a légitársaságok tekintetében. Érdemes érdeklődni ki hogyan méri a túlsúlyt, vagy a méreten felüli csomagokat. Tudomásom szerint Gazsi a kajakjával együtt utazott, néhány évvel ezelőtt, részletekben Ő tud segíteni. De a reptéren nagyon sok múlik azon milyen a hangulata a pultnál a légitársaság alkalmazottjának, nyert e a new york yankees vagy sem és még ki tudja, hogy mi minden befolyásolhatja akár negatív akár pozitív irányba a nemzetközi hajóhurcolásunkat. Mindenesetre legyél barátságos, mosolyogj (ne túl bárgyún) és reménykedj, és csak beszélj beszélj beszélj és beszélj lyukat a chek-in es hasába A túlsúlyok komoly plusz dollárokba kerülhetnek, uh indulás előtt szobamérlegezés javasolt vagy legalább valaki, aki kivisz a reptérre és az esetleges súlyfelesleges dolgokat hazaviszi majd.

Ha valami felszerelés elvész, ellopják, vagy odahaza marad itt igencsak nehézkes a beszerzése, evezős üzlet San Joséban van, de ez sem inkább üzlet, hanem a helyiek elmondása alapján csak egy fickó, aki beszerzi a dolgokat az usa-ból és árusítja azokat igen csak nagy árréssel. Szóval érdemes mindent hozni.

Ha valaki munkát vállalni jön az általában a cégeknél, ahol alkalmazásba áll, talál jobb rosszabb állapotú hajókat. Ezek a hajók használhatóak, a riosnál is van jó pár kajak, amit gyűrni lehet.

Esetenként előfordulhat, hogy egy külhoni kajakos, akinek büdös hazavinnie a hajóját, árúba bocsátja a verdáját de ez csak gyöngyszem lehet a tenger fenekén amire számítani, alapozni nem szabad ha viszont kezünkbe akad akkor érdemes lecsapni rá, hisz viszonylag olcsón juthatunk hajóhoz megspórolva a borsos bérleti költséget. Ha itt vásárolunk valami használt hajót annak vételekor érdemes bele kalkulálni az árába, hogy haza akarjuk e vinni vagy sem mert ilyenkor megeshet hogy a hazaszállítási költséggel együtt egy méregdrága hajóra teszünk szert majd.

A transzferekhez és kocsi bérléshez a helyiek segítségét is lehet, érdemes, kérni. Sajnos a Chilében tapasztalt, bárki odaadja a kocsiját napi bérleti díjért rendszer, itt nem működik. Hivatalos autókölcsönzők San Joséban vannak. Az egyébb evezős desztinációk közelében élő lokálok esetleges segítségét pedig vagy a Chasing Jaguarsban vagy a helyi cégeknél érdemes tudakolni.

A helyi cégek és munka tekintetében a Rios Tropicales a „bigboy” a környéken.

Vannak kis cégek is, de ők általában már saját és fix gájd gárdával dolgoznak, nem nagy kapacitásúak ezért viszonylag ritkán foglalkoztatnak külhoni gájdokat. Ilyen az amerikai pókhasú Phil tulajdonában lévő Rain forest world, ami küsőre egy olyan kis kompánia amit mindenki szeretne magának odahaza, de aztán a dolgok velejébe tekintve igen csak komoly bajok vannak ott is.

. Mindenesetre Phil jószívű, van hogy olyan túrákat generál amelyen több a ingyen evező kajakos meg „ez a haverom is jöhet velünk” ember mint a fizető vendég. A másik kis cég a szlovéniából ismerhető costa ricai Pablo apjának cége, aki inkább lehúzós mint jószívű annak ellenére hogy a fiát jól ismerjük és együtt töltöttük vele az idényt szlovéniában.

Munkalehetőségek, elvárások, fizetések a következőek.

A sokunknak munkát adó Rios az ahova eséllyel érdemes munkát vállalni, keresni...

A felvételi „elbeszélgetés” itt is mint a világ minden általam eddig tapasztalt raftingos szegletében a következőképp zajlik. A vonatkozó cég vezető gájdjával, vagy kisfőnökével elmész egy két kört evezni a kereskedelmi szakaszokon, és ha megfelelsz, a követelményeknek akkor nemsokára munkát kapsz.

Azért ne legyenek, illúzióitok van itt mit csinálni a vizek erősségét tekintve, lehet a lapátba kapaszkodni ám rendesen. Az alant szereplő elvárások általam és a tapasztalataim által alkotott követelmények, de mérvadónak tekinthetőek.

- Biztonsági kajakos: Alap a nagyvizes IV-V-ös tapasztalat, vagy a képesség, hogy nagyon hamar felnőj a feladathoz.

- Raft gájd aki ugyancsak az előzőekben említett erősségű vizek, készség szinten való evezését magáénak tudhatja 6-8 személyes raftokban.

- Oars vagy Kataraft (párevezős) hajók gájdja aki a felszerelések szállítását végzi hasonló képességekkel.

- Fotós kajakos aki úgy evez ahogy akar de a képek legyenek jók, általában 4-5 helyen állnak meg fényképezni egy túrán, jócskán a túra előtt, magukra hagyatva eveznek, gebasz esetén csak magukra számíthatnak.

A bérezések szakaszfüggőek, nagy különbség nincs köztük, általában 30 $ körül mozognak.

A fotós kajakos kivétel ez alól, mert ő a fix bérezés mellet még egy bizonyos eladott fotómennyiség felett jutalékot is kap(hat). Ellenben ő a rios kajakos alkalmazottaival szemben nem használhatja a rios hajóit, neki saját hajót kell prezentálnia.

Az idei évben (2009) ez elmúlt tíz esztendő legrosszabb turistaszezonja van, de ennek előtte a riosnál volt, hogy 10-15 külföldi gájd is folyamatosan dolgozott a nem kevés számú helyi túravezető mellett. Napjainkban a munka kb heti kettő nagyon jó esetben három napra korlátozódik, uh ebből itt megélni neccesen, de meglehet arra is jó, hogy az ember olcsóbban kijöjjön mint a fűtésigényes Európában, de meggazdagodni, még helyben utazgatni sem nem nagyon lehet. A munka tekintetében még negatívum a hektikusság mellett, hogy mindent az esti telefonok alapján tud az ember biztosat a munkával kapcsolatban másnapra, ezért nem nagyon lehet tervezni esetleges 2-3-4 naposra nyúló kirándulásokat. A San Josei (főváros) központban vagy a rios bázison minden este megközelítőleg biztosat tudnak mondani a másnapi munkáról. Nincs ez másképp pl bovecben sem csak ott a munka miatt nem kell felkelni reggel ötkor, hogy pisi-kaki-reggeli után elérd az 5:50-es buszt és ha netalántán törlik a túrádat akkor meg buszozhatsz vissza a városba és el van tolva az egész napod. Ha valaki függ a munkától az kénytelen elviselni ezt a bizonytalanságot, aki nem, az pedig evezget, kirándul kedvére, persze némi anyagi ráfordítással (utazás, transzfer, hajóbérlet, szállás díj)

Az elmúlt nyolc évben a gájdok fizetése nem emelkedett, ellenben lehet, hogy a válság túristaínséges hatását ellensúlyozó a rios vezetői úgy döntöttek kompenzálnak egy cseppet. A kevés munka ellenében valamivel több fizetést adnak idéntől.

Napi egy kört lehet megcsinálni a vízen ez kb 3-3és fél óra evezést jelent, de összességében napi 12 óra munkáról van szó. Mindez 30 amerikai dollárt ér a cégtulajdonosoknak gájdonként. Viszonyításképp egy turista 100 amerikai dollárról indít egy túrával kapcsolatban. Persze ezért a pénzért elhozzák és vissza is viszik őt a kis tengerjárójára, na meg kap egy nagyon kulturált környezetben ebédet és vehet mindenféle raftingos csecsebecsét a rios shopjában.

A gájdok fizetéshez kellemes kiegészítő lehet az amerikaiak által, a kultúra részeként kezelt borravaló. Erről, ha a botor vendég netán a rafting felett érzett nagy izgalmában elfeledkezne, akkor minden és mindenki kedvesen figyelmezteti őt. A rozsdamentes acél ételszervírozó tálak mellett ott a kis gömbölyű üvegedény, hogy „tip for the cook”. Az esőerdő közepén nagy műgonddal faragott tábla a kiszállónál vagy a dzsungel béli lodgeban hogy: „tip for the exellent trip for your guide”. Na meg a fényképészek sem restek figyelmeztetni arra, hogy ha akarsz, náluk bankkártyával is tudsz fizetni, hogy a készpénzedet oda tudd adni borravalónak másnak. Persze ez a pénz is csak üveggyöngy kategória, nem szabad rá számítani, viszont ha van, akkor lehet örülni.

Ezért a kis pénzért, ami megeshet, hogy több, mint amit egy gájd egy kör evezésért kap, a gájdok ha tudásuk engedi, akkor megtesznek mindent.

Eveztem már együtt amerikai, perui, chilei, argentín, osztrák, német, szlovén túravezetőkkel de kevesebb ruppótlanabb és pénzéhesebb gájdnépséget láttam mint a costa ricaiak. Most már csak találgatni kell vajon ki írta fel piros festékkel a Sprenica-Trnovo szakasz utolsó nagy, mindenki által látható sziklájára nagy betűkkel, hogy „Tip or Flip” Pfff…. Meglehet mást is érdemes nála keresni, mint mondjuk kajakot vagy egy bizonyos polárfelsőt....

Na de félre az előítéletekkel meg a feltételezésekkel akár milyen biztos alapokon álljanak is azok .

Ebéd jár a gájdoknak is, bizonyos estben korai induláskor reggeli is. Tehát a munkavállaló éhezni nem fog csak a gyomornak kell alkalmazkodni a helyi rizses babos csirkés kombinációhoz, ami egyébként finom, laktató és a mennyiséggel sincs gond.

Néhány említésre méltó dolog túrák rendszeréről.

A túrák több időpontos indulással vannak elosztva, ugyanazon szakaszon több túra is folyik időeltolással. Hogy ki mikor milyen túrán és milyen minőségben (gájd vagy kajakos) evez, azt a legpontosabban a munka napján, reggel lehet megtudni. Reggel a bázison, a nagy hangárszerű raktárban ahol a több mint hatvan darab raft és vagy négyszáz lapát valamint temérdek felszerelés van, egy információs táblára kifüggesztik a napi penzumot. Ha előző nap este az mondták neked telefonban, hogy dolgozol, akkor biztos lehetsz benne, hogy a neved a táblán lesz. Uh érdemes mindenképp menni a bázisra ha dolgozni akarsz. Persze itt még mindig változhat a dolog, ha esetleg akkor a víz, hogy a biztonság érdekében eltörlik az összes túrát vagy valamilyen oknál fogva a vendégek „hibájából” hiúsul meg a dolog.

A munka oroszlánrésze, az evezés mellett inkább csak a várakozásból áll. Minden reggel olyan sok dolgos gájdkéz van a bázison, hogy akár húsz raftnyi (20 x 8) ember felszerelése is pikk-pakk a helyére kerül.

A munkában segédkeznek a sofőrök és a raktárosok(!) is. A hajókat kompresszoron keresztül a gájdok fújják fel egyszerre két csővel, a tároló rendszerről a teherautók platójára pedig egy darurendszer emeli a raftokat.

Minekután jó esetben mindenki mindent csinál, ezért nagyon hamar végez a csapat a felszerelés pakolásával. Innentől kezdve már csak annyi a dolog, hogy a beszállóhoz eljuss. Ide vagy a gájdbusz visz el vagy pedig valamelyik felszerelés szállító teherautó paltóján jutsz el. A különbség annyi, hogy vagy a bázison vársz vagy a folyóparton. Minimum 1 órát maximum négyet, ötöt. Mindez attól függ hogy mikor veszik fel az utaskákat és mikor érnek a beszállóhelyre. Amikor megjönnek az utasok a következők történnek. Ruhaosztás, mint olyan nem létezik, a parton kap mindenki sisakot és mellényt, ennyi, a víz meleg, uh mindenki abban evez amiben jön. Általában fürdőruha, de láttam már farmert is.

A mellények méretezése nem lényeges, tehénen a gatya rendszerben kerülnek kiosztásra. Rövid eligazítás, ki európai ki pedig helyi módra, de alap a „get down” parancsszó a nagyobb zúgóknál használt stabilizálás céljából, és a magyar jobbra vagy balra dőőőőőől helyett a „high side” utasítás. Ez egyértelmű a vendégek számára is ha a fejükbe vered hogy a hájszájd mindig az az oldal ahol jobban kilátszik a hajó a vízből, persze ez nem mindig grancia a borulás elkerülésére.

Minden túrának van egy vezető gájdja (HG) (Head Guide) ez általában tapasztalt régi motoros, van egy biztonsági kajakos (K) (Kayaker), van egy fotós kajakos (F) (Foto Kayaker) vannak a gájdok (G) (Guide) és van egy buszgájd (BG) (Bus Guide) is aki a vendégeket pátyolgatja a szállodából a bázisig tartó úton. Ez a buszgájd rendszerint hajót is visz az adott túrán. És egyben lehet a vezető, túráért felelős gájd is (HG) (Head Guide)

A képen egy ilyen beosztást láttok, a száraz évszakban leginkább evezett folyókról.

Mindenütt rövidítések vannak a túravezetőkkel kapcsolatban már leírtam, hogy mi illetve hogy ki kicsoda.

Az első oszlopban a folyók, illetve a folyószakaszok neveinek rövidítései:

PAC1: Pacuare folyó, egy napos (3 órás) túra. Ugyanis van két napos is, aminek a neve „overnight” trip. Ebben az esetben a vendégek és a gájdok is a folyóparton lévő lodge-ban alszanak illetve egyéb programok (canopy, túrázás a dzsungelban…) is vannak a vendégek részére. Ne higgyétek, hogy az evezéssel véget ér egy két napos túra során a gájd dolga. Ilyenkor usgyi krumplit pucolni, palacsintatésztát csinálni stb… Valamint tessék szórakoztatni a vendégeket is. Persze egy kétnapos túráért a fizetség arányosan… csökken (!) A második napért már kevesebbet kapsz, mint az elsőért. Ellenben eltölthetsz egy napot a dzsungel közepén, soha nem látott növényeket és állatokat láthatsz, ébredhetsz majomsivalkodásra és olyan dolgokat tapasztalhatsz, meg amelyek fantasztikusak. Sajnos nekem nem volt lehetőségem erre a több napos túrára talán majd valamikor máskor, ha erre sodor a fene jó dolgom még egyszer.

De visszatérve a listára. Az első oszlopban tehát a folyószakaszok neveinek rövidítésén kívül szerepel, még hogy mikor és hol veszik fel a vendégeket (Salida Muelle 8:15 am) Valamint hogy tengerjáró hajóról jöttek (CRU) (Cruise Ship) (ebben az esetben) na és a hajó nevét is láthatjuk az oszlopban ( Braemar vagy Island Princess) Van ott még olyan hogy CAR ez a reventazón folyó egyik szakasza a Carmen. Valamint van olyan is hogy TJK-CRU ez a Jungle kajakozás azokkal, akik a tengerjáróról (CRU) (Cruise Ship) jönnek. Ez általában szinte síkvizes pocskolás és a lényege a természet közeli élmények sokasága számtalan állattal és növénnyel egyetemben. Aztán két oszlop a vendégek és a hajók számával. Ez segít abban, hogy tudd mennyi evező és lapát kell többek közt. Utána a már említett betűjeles gájdlista és a hozzátartozó nevek, arcok, és legvégül az utolsó üres oszlop előtt a sofőrök és a hozzátartozó járművek nevei. Nos ebből a bonyodalomból áll össze egy túra. Ha nem értitek, hívjatok fel és elmagyarázom. A kommunikáció a sofőrök a bázis és jó esetben a vezető gájdok között rádión történik, ezen a tájékon ez jól bevált és bevett szokás. Némi befektetéssel, ingyenes és nem hálózatfüggő kapcsolatot biztosíthatunk a munkatársak között. Ez olyan dolog amit érdemes lenne eltanulni tőlük. A kommunikáció nyelve általában a spanyol, de minekután a legtöbb vendég angol ajkú ezért a gájdok 95%-a jól beszél angolul, uh ha valaki magáénak tudja az európai szigetország nyelvét nem lehet gondja itt.

A túravezetők képzettségi szintjéről nehéz írni. Minekután a legtöbbje itt él és beleszületett a raftingba és nagyvizes IV-es erősségű vadvízen eveznek, ezért azt kell, mondjam, hogy nagyon jók, azért is, mert sok folyójuk van, amire dolgozni járnak. Azért írtam, hogy dolgozni, mert élvezetből viszonylag kevesen eveznek itt. Ez a mindennapi munka, része az életüknek. Ellenben vannak alapvető hibák, amiket látok, ilyenek a mindenféle felszerelési tárgyak, amelyek lógnak rajtuk, a papucsban evezés és még néhány dolog ami nekem szemet szúrt. Nem tisztem megítélni őket, de így teljes a kép róluk. Piszok jó kajakosok, és profi gájdok de nekem gyári munkásnak tűnnek szegények, akiket ide köt a kisbetűs életük. De nem lehet mindenki világpolgár! Mindannak ellenére, hogy a rios tropicales a bölcsője a nemzetközi raftszövetségnek (IRF) nem igazán lengi be a bázist a nagy és érinthetetlen IRF pátosz. Azt tapasztalom, hogy mi ezt Európában sokkal komolyabban vesszük mint magunk az alapítók.

Mindenesetre le a kalappal a tudásuk előtt. A helyiek között ritka, hogy valaki kajakozik is és raftozik is. Tudásuk általában egy hajótípusra „korlátozódik”A hajótípusok általában SOTAR vagy HYSIDE raftok ebből van vagy 60-70 db a cégnek.

Kajakok vegyesen régi Daggerek újabb Liquid Logic-ok meg mindenféle kukázott istenverése, egy két perception, necky meg jackson a régebbi darabok a korai VTE raktárát idézik fel
bennem.

Lapátok az amerikai Carlside cég termékei, amelyek dög nehezek, törnek, mint a ropi de annyi van belőlük hogy már a gyár is rios tropicales felirattal gyártja őket. Van még számtalan tengeri meg rekreációs hajó is amit az országot mindenütt behálózó túrákon vagy a tengeri kajakozásokkor használnak.

Az hogy, hol mikor túráznak, nagyban függ a vízállásoktól ez pedig az évszakok változásaitól függ. A mostani száraz évszak kezdetekor a favorizált folyók a Pacuare, A reventezón és annak különböző szakaszai a Carmen és a Florida.

Említésre méltó még egy állatfaj a folyón ez pedig a fotós kajakos személye. Felismerhető, hogy minden esetben, napszemüveget visel, felszerelése agyon használt, és a legnagyobb víznyomás esetén is a lehetőség szerinti legkisebb hajóval közlekednek.

A technikát nem tisztelik, nyugodt lelkiismerettel szárítanak a szemerkélő esőben, 60% páratartalom mellett egy tükörreflexes gépet (Nikon D100 vagy Canon D5) és a hozzátartozó optikát szétszerelve.

Minekután nem az övék nem is vigyáznak a cuccokra. A rios egyik társtulajdonosa üzemelteti a fotós vonulatot. A nagy titok a fotós munkában az, hogy nekik szinte minden nap van dolgozni valójuk, hisz ha kevés is a fizető vendég, fotós akkor is kell. Viszont gájdból elég csak 3 nem kell harminc… Esküszöm, hogy a következő életemben fotós kajakos leszek J.

Ők a saját hajójukkal eveznek, valószínűleg ennek tudható be a köztük tomboló rodeó hajó láz is. Mindannak ellenére, hogy Costa Ricán van egy fickó, aki lapátokat gyárt Blue Pool Design néven, hihetetlen cuccokkal tudnak ezek evezni. Az alábbi képen látható egy példa.

Összességében jó cég ez a rios tropicales annak aki szereti a taposómalmot, a nagy és nyomós vizet, a bizonytalanságot az európai szemmel egzotikus kalandokat, a buta amerikaiakat az evezésben a rengeteg fejlődést, a rizst és a babot a lélegzetelállítóan szép trópusi környezetet… Ezzel csak azt szeretném mondani ,hogy minden éremnek két oldala van. Jómagam a másik oldalon állok, azt hiszem, nekem nem ez a rafting gyár lesz a jelenem, jövőm. Megtapasztaltam, láttam, de elég volt. Megyek vissza a szoknya mellé, hogy aztán újra európai vizeken halljatok rólam újra. Jó volt tudósítani nektek megint. Semmiképp ne feledjétek, a kaland csak most kezdődik, csak le kell foglalnotok a repülőjegyet… Ide vagy bárhova…

Carmen beszálló.